Te jelen vagy a saját életedben? Vagy robot módjára hajtod végig a mindennapokat?
Rohanva és stresszesen végzed a dolgod és azt érzed, végeláthatatlan a teendők sora. Nincs időd semmire és leginkább magadra nem jut. Monoton cselekszel, a gondolataid már a következő elintézendő, elvégzendő feladatokon vannak. Folyamatos pörgés az életed, a határidő naplód tele. Amikor végre pihenhetnél, akkor is tele a fejed gondolatokkal, tervekkel és nem vagy jelen.
A gyermekeiddel nincs időd együtt játszani, csak ellátod a velük kapcsolatos feladatokat, kötelességből, rutinból. A megfelelési kényszer a párodnak, gyermekeidnek, a főnöködnek vagy éppen a családod többi tagjának, a környezetednek, a maradék energiádat is felemészti. A nap végén fáradtan, kimerülten esel be az ágyba.
Biztos, hogy ezt akarod? Ez élet? A robot üzemmód?
Van egy rossz hírem! Robot üzemmódban nincsenek valódi kapcsolódások. Nem vagy jelen az életedben és nem vagy jelen a szeretteidnek sem. Robot üzemmódban a fizikai szükségletek szintjén vagy elérhető, érzelmileg elérhetetlen vagy. Észre sem veszed, hogy hiányzol a gyermekednek, a párodnak, a barátaidnak. Lehet, hogy egy ideig ezt jelzik, és kifejezik igényüket RÁD, aztán szépen lassan megszokják, hogy nem érnek el hozzád …. Felmerülhet benned is egy hiányérzet, amit nem értesz, csak úgy ott van…. Ez a tiszta, valódi emberi kapcsolódások hiánya.
Állj meg egy pillanatra, legyél jelen, érkezz meg a saját életedbe. Nézz körül, vedd szemügyre a tárgyakat, az embereket magad körül. Időzz a figyelmeddel az egyik szobanövényen, vagy az ablakon kitekintve egy fán. Tartsd a figyelmed rajtuk, érezd meg őket. Aztán vidd a figyelmed magadra, ahogy éppen ülsz a széken, vagy fekszel az ágyon. Érezheted a ruha érintését a bőrödön. Megfigyelheted, ahogy lélegzel, ahogy a szíved dobog. Vajon meddig dobog még? Szoktál erre gondolni?
