Amikor az integrál szemlélettel megismerkedtem, fantasztikus felismeréseket, felfedezéseket tettem. Kaptam általa egy sajátos nézőpontot, mely egy teljes spektrumú emberképet jelent.
A Világ sohasem volt olyan összetett, mint manapság és egyre bonyolódik. Ettől olykor összezavarodunk, vagy érzelmileg nehezen dolgozzuk fel. Napjaink jellemző problémái a szélsőséges vallási fundamentalizmus, a kudarcot valló oktatási – nevelési rendszerek, egzisztenciális elidegenedés, és szeszélyes pénzügyi piacok. A tudomány soha nem tagolódott még ennyi részterületre, nem volt ennyi világnézet, amelyeket mind figyelembe kell venni, ha ezekkel a gondokkal foglalkozni akarunk. Globális közösséggé váltunk mostanára, és szükségünk van egy olyan (szemléletében globális, de a mindennapi részletekre figyelő) keretrendszerre, amely képes összerendezni számos olyan érvényes megközelítést, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot az egyéni erőfeszítéseink és a közös problémamegoldásunk terén.
Az integrál szemlélet segít átlátni az információk rendszerét, keretként szolgál, valamint összekapcsol olyan szemléletmódokat, amelyek eddig ellentétesek voltak, vagy csak önállóan léteztek egymás mellett. Ez az integrált szemlélet, amely nem úgy keletkezik, hogy egymás mellé rakjuk a dolgokat, és eklektikus rendszert alkotunk, hanem úgy, hogy mögé látunk a dolgoknak, és a közös lényeget látva egy markolásra kezünkbe vesszük a világot.
Az integrál pszichológia egy holisztikus emberképet kínál, mely többszörösen integrált. Integrált térben, időben és megközelítésmódban. A téri integráció azt jelenti, hogy a Föld minden pontján lévő tudást érinti. Manapság kelet-nyugat szintéziséről szoktak beszélni, ami itt kiegészül észak és dél szintézisével is. Északon élnek például a sámánikus lélektannal rendelkező eszkimók vagy az észak-amerikai indiánok, délen az afrikaiak vagy az Amazonas menti dél-amerikai indiánok. Tehát a „kelet-nyugat integrációja” egy leegyszerűsített séma, a teljes kép a teljes téri, azaz keleti, nyugati, északi és déli, globális integrációt jelenti.
Az idői integráció a premodern, modern és posztmodern kort jelenti.
Az integrálás harmadik aspektusa az, hogy a megközelítésmódok integrációja a két nagy megközelítést, a spiritualitást és a tudományt jelenti, mely klasszikusan a „vallás vagy tudomány” vitában jelentkezik, melyet az integrál modell egyszerűen megold azzal, hogy a „vagy” szócskát „és”- re cseréli: mindkettőt alkalmazza. A vallás egy leszűkített fogalom, a tág jelenség, melynek a vallás csak egy része: az emberi spiritualitás. Mindkét oldalnak megvannak a maga „szolgáltatói”, szereplői. A pszichológia oldaláról négy nagy kategória van, három hivatalos és egy félhivatalos. A lelki problémákra vagy fejlődésre fenntartott hivatalos szerepek a nyugati világban: a pszichológus, a pszichoterapeuta és a pszichiáter, mely kiegészül az alternatív lelki segítők világával (asztrológus, kineziológus, stb.). A spirituális „szolgáltatók” hagyományosan a spirituális mesterek, tanítók, gyógyítók és guruk, melyek kultúránként más-más nevet kaptak (guru, sámán, pap, orvosságos ember, táltos, javas, stb.). (Gánti Bence, 2007)
Kiemelve az integrál pszichológia 5 ágából a tudatfejlődés szintjeit, elérkezünk a jóga és az önismeret kapcsolatához. Említhetném itt a buddhizmust, a sámánizmust, vagy bármelyik spirituális hagyományt, de az én saját munkámban a jógát ötvözöm az önismerettel.
Két szál az, ami összefut itt. Ken Wilber integrál elmélete szerint ahhoz, hogy felébredhessünk, fel kell nőni. Mit jelent ez.
A felnövés a tudatstruktúrák egyre összetettebb, komplexebb szerveződése, ami a tudat egyre intelligensebb, kompetensebb működését eredményezi. Az ember nem csak egyszerűen okosodik, hanem többszörös intelligenciái (kognitív, erkölcsi, érzelmi, kinesztetikus, spirituális stb.) révén egyre magasabb tudatossággal jelenik meg. Tehát a felnövés egy felépítő út, ahol a cél az intelligenciák és kompetenciák relatíve egyre magasabb szinten való kibontakoztatása. Úgy tűnik, hogy ennek az útnak nincsen abszolút vége, valószínűleg újabb és újabb tudatstruktúrák jelennek majd meg az emberi felnövés kibontakozása során.
A felébredés a tudat állapotainak gyakorlással, edzéssel való megdolgozása révén az Abszolút Valóságot takaró rétegek (ego, személyiség, idő/tér) leépítését jelenti. A tudat állapotainak megváltoztatása révén a valóság megfigyelésének helye, perspektívája módosul, a valóság Megfigyelő Pontja helyeződik át. A Megfigyelő Pont kifejezés arra utal, hogy a tudat honnan határozza meg saját forrását, az adott pillanatban önmagát mivel azonosítja. A Megfigyelő Pontok a tudatállapotok gyakorlással megszilárdult szintjei. A felébredés tehát egy lebontó út, ahol a cél a mindig jelen lévő Abszolút Valóság közvetlen megtapasztalása.
Lebontani azt lehet, ami már felépült. Sorrendiség van a két úttal kapcsolatban. „Ha stabil szelf érzet nélkül kezdődik az Abszolút Szelf felé vezető út bejárása, az eredmény pusztulás is lehet” (Jack Englar). Vegyes üzem alakul ki: a felébredés útján járó célja eléréséhez visszabontja egóját, személyiségét, miközben tapasztalatait fejletlen, instabil egójával és személyiségével értelmezi. Ez dezintegrációs patológiákhoz, rosszabb esetben pszichózishoz is vezethet. A felébredés útjára lépés előfeltétele a felnövés útján elért stabil szelf érzet.
Az önismereti munkával érhetjük el azt, hogy a magzati léttől kezdődő személyiségfejlődésünk során megélt traumák, sérülések hatását a felnőtt életünkre csökkentsük, átdolgozzuk. Ezek a sérülések visszahúznak bennünket a fejlődésben, és a feloldásukkal, átdolgozásukkal felszabadulunk alóluk. Erre azért van szükség, hogy a felébredésünket ne gátolják a visszahúzó, tudattalan folyamatok, hogy a jóga gyakorlása során ne a megfelelési kényszer, vagy az önértékelési probléma vessen gátat a felébredésnek. Ne a tanítónknak való megfelelésből vagy teljesítmény orientáltan végezzük a gyakorlást. Ne a spiritualitásba meneküljünk a megoldatlan lelki problémáink elől, hanem nézzünk vele szembe és önismereti munkával oldjuk azokat. Másrészről pedig nagyon veszélyes egy spirituális élményt a kora gyerekkorból maradt mágikus szemlélettel értelmezni. Így lesznek az önjelölt guruk.
Saját tapasztalatom az, hogy a lelki, önismereti terápiás munkát támogatja a jógagyakorlás, a meditáció, és fordítva, a terápiás munka során felszabadított kötelékek elősegítik a felébredés folyamatát. Minél jobban vagyok saját magammal, annál könnyebb átadni magam a gyakorlásnak, és kapcsolódni Önmagamhoz.
Felhasznált irodalom:
Wilber, K. (2009): A Működő Szellem rövid története. Ursus-Libris Kiadó, Budapest
Wilber, K. (2008): Az integrál szemlélet. Ursus-Libris Kiadó, Budapest
Wilber, K. (2016): Integrál meditáció. Ursus-Libris Kiadó, Budapest
Gánti Bence: A négy kvadráns és a tudatfejlődési szintek. Kivonat Ken Wilber: A Működő Szellem rövid története c. könyvéből, Integrál Akadémia hivatalos jegyzete, Budapest
Márkus Tamás: http://tomafilm.blogspot.com/2017.
