Foglalkoztat a téma, próbálom megérteni, mi zajlik a Világban. Gyakran indulatok ébrednek bennem, aztán elszomorodom, és van, hogy a „minden úgy jó, ahogy van” érzése kerít hatalmába. Az emberiség nagy része fenntartja azt az illúziót, hogy felsőbbrendűek vagyunk és elkülönültség van a természettől. Ez eredendően a probléma magja. A Föld köszöni szépen, jól van, évmilliárdokig el volt nélkülünk, és ha mi kihalunk, Ő akkor is létezni fog. Ez az igazság. Az egyetlen igaz út, felszámolni az elkülönültség illúzióját, és leszállni a magas lóról. Ehhez sürgős szemléletváltásra van szükség mind egyéni, mind tudományos, mind társadalmi szinten.
A létezés alapja
Fontos felismernünk, hogy az ember mélyen és elválaszthatatlan módon illeszkedik a természeti rendszerekbe (az ökológiai anyagkörforgás és energiaáramlás részei vagyunk, bioritmusainkat természeti változások határozzák meg stb.). Gondoljunk bele, amikor azt mondjuk, hogy engem a bőröm elhatárol a környezetemtől. Valóban? Amikor levegőt veszünk, belélegezzük a környezetünkből az oxigént, a virágok illatát, a párát, és egymás leheletét is! Akkor elmondhatjuk, hogy elkülönülünk?
Vagy nézzük meg, a víz jelenlétét. Vízben töltjük a magzati létünket, lebegünk, átjár bennünket. A testünk nagyjából 80 %-a víz, az érrendszerünk leképezi a patakok, folyók, különböző vízhálózatok és torkolatok sokaságát. Folyamatos áramlás van bennük, akár a környezetünkben.
Gyakran előfordul, hogy vízpartra megyünk feltöltődni, kapcsolódni a vízzel. Kimegyünk az erdőbe, friss levegőt szívni, és valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalom tölt el bennünket ott. Kijelenthetjük, a természettel összhangban végzett tevékenységek, a kertészkedéstől a kirándulásig jótékonyan hat a lélekre.
Mi is az a klímaszorongás/klímaválság?
Nem valamiféle kognitív torzítás, vagy rossz családi minta hatására létrejött jelenség, hanem reális, valós félelem az alapja. A klímaszorongás, a létezésünk fenyegetettségéből ered. A létünk van veszélyben. Kiemelten a levegő, a víz, melyek a lételemeink. Mélyen, a lelkünk legmélyén mindannyian tudjuk, hogy valójában SOHA nem különültünk el a Természettől. A mély szorongást pontosan ez a tudás ébreszti bennünk.
Mit tehetünk?
„Rendszerváltásra” van szükség. Az első lépést egyéni szinten kell megtennünk. Saját magunkban, a saját lelki világunkban kell rendet teremteni. A mentális jóllétünk, a lelki egészségünk elengedhetetlen. A bennünk végbemenő pozitív változások hatnak a környezetünkben élőkre. A hedonista, korlátlan vágykielégítésből, a felhalmozásból át kell váltani az ésszerű, környezettudatos fogyasztásra. Hiszem, hogy ha átváltunk globális gondolkodásra, és lokálisan cselekszünk, a valós hatás növekszik. A saját jó példánkon keresztül terjedhet a szemléletmód, és annak fontossága. Cselekedjünk, mert az oldja a szorongást és a tehetetlenségérzést.
Például ellenőrizzük a lakásunk energia felhasználását, ritkábban üljünk autóba, gyűjtsük a szemetet szelektíven, csökkentsük a műanyag hulladék mennyiségét, komposztáljunk. Fogyasszunk kevesebb húst. Vegyünk részt kezdeményezésekben, zöld megmozdulásokban. Javasoljunk a helyi vezetőknek zöld lépéseket, támogassuk, ösztönözzük őket ezzel kapcsolatos célkitűzésekre. Fontos a hiteles forrásból történő tájékozódás, és a felesleges félelemkeltésektől tartsuk magunkat távol. Ha teheted, fordíts nemzetközi cikkeket és terjeszd őket.
Mindeközben elengedhetetlenül fontos, hogy folyamatosan kapcsolódj a Természettel. Használd a szabadidődet arra, hogy azt valóban a szabadban töltöd. Hangolódj, érezz rá a fákra, a vizekre, az élőlényekre és minden pillanatban tudatosítsd, hogy itt és most vagy, eredendően EGY vagy mindennel és soha nem voltál külön.
