Valamivel több, mint 5 évvel ezelőtt éreztem, hogy valami nincs rendben az életemben. Reggelente nehezen indultam dolgozni, folyamatos fáradtság gyötört, nem találtam örömet a munkámban, a kollégákkal ingerült voltam. Akkor még nem tudtam, hogy a kiégés első jeleit tapasztalom magamon.
„A kiégés (burnout) szindróma egy fokozott érzelmi megterhelés, hosszú távú negatív stresszhatások következtében kialakuló fizikai, érzelmi, mentális kimerülés” – így szól a kiégés definíciója. Herbert Freudenberger 1974-ben írta le a fogalmat.
Kezdetben úgy gondolták, csak a menedzsereket sújtja, de azóta kiderült, hogy leginkább azokat veszélyezteti, akik a munkájukból kifolyólag fokozottabb érzelmi stressznek vannak kitéve, nagyobb empátiára van szükségük, és jellemzően valamilyen humán vagy segítő területen dolgoznak: ápolók, orvosok, tanárok, médiában dolgozók, rendőrök, tűzoltók, jogászok, pszichológusok, lelkészek stb.
Azóta tudjuk, hogy gyakorlatilag minden foglalkozás lehet érintett, és azt is, hogy távolról sem csak a munka területén jelentkezhet a kiégés.
A kiégés jele lehet:
Ha a fáradságérzetünk krónikus szintre lépett.
Ha hosszú ideje képtelenek vagyunk a pihentető alvásra.
Hiába megyünk szabadságra, vagy veszünk ki szabadnapot, nem segít.
Ha képtelenek vagyunk kikapcsolni és a munkahelyi nehézségek beszivárognak az otthon töltött időbe.
Testi tünetek jelentkezhetnek: szapora légzés, szúró érzés a mellkasban, gyomorpanaszok, étvágytalanság, gyakori fejfájás, szédülés, gyakori betegség, gyengülő immunrendszer.
Ha komolyabbra fordul a helyzet, szorongás és depresszió is kialakulhat.
Ha egyre kevesebbszer van kedvünk bemenni dolgozni, egyre többször próbálunk megúszni egy-egy feladatot, és amint tudunk, megpróbálunk korábban eljönni a munkahelyünkről.
Úgy érezheted, hogy teljesen mindegy, mennyit dolgozol, sem te, sem mások nem lesznek elégedettek a munkáddal.
Látványosan csökken a befektetett energia, a hatékonyság.
Ingerlékenyek vagyunk, türelmetlenek a munkatársakkal, ügyfelekkel, beosztottakkal.
Az eleinte megnövekvő lelkesedés napról napra elégedetlenségbe, szorongásba és félelembe csap át, amit – ha nem tudjuk megfelelően kezelni – a teljes frusztráció és apátia jellemez.
Nemcsak azért érdemes odafigyelnünk a kiégés megelőzésére, illetve kezelésére, mert az ezt kísérő tartós stressz az egészségünket is veszélyezteti, hanem mert az életünk minden területén érezteti hatását, a kapcsolatainktól kezdve az általános jóllétünkig. Bár a kiégés egy hosszú kezelést igénylő állapot, a jó hír az, hogy fel lehet állni belőle.
Hogyan lehet felállni belőle? Íme, néhány javaslat:
Figyeljünk oda a saját fizikai egészségünkre: mozogjunk minél többet, étkezzünk egészségesen és igyekezzünk elsajátítani, relaxációs technikákat.
A jóga kifejezetten ajánlott, segít a figyelmet önmagunkra irányítani, és kiszakít a napi pörgésből.
Minden nap adjunk hálát valamiért, akár apró dolgokért is, amelyek boldoggá tesznek bennünket. Akik a hála oldaláról szemlélik életük eseményeit, a munkahelyi problémákra is pozitívabban reagálnak. Hálásnak lenni egy tudatosan gyakorolható és fejleszthető dolog.
Érdemes ránézni, hogy miért vállalunk többet annál, mint amit elbírunk. Mindig van választás!
Jó időbeosztás kialakítása. Ez nemcsak a határidőkre vonatkozik, hanem arra is, hogy legyen egy napi rutinunk, amely nem hagy szétcsúszni. Hogy elválasszuk egymástól a munkát és a szabadidőt, és tudatosan figyeljünk oda az utóbbira is.
A szabadidőben végzett tevékenység valóban feltöltő legyen, barátokkal, családdal. Amennyire lehetséges válasszunk szabadtéri programot.
Érdemes megvizsgálni, nem tesszük-e túl magasra a lécet. Túlzott idealizmussal vagy szigorral ugyanis könnyű abba a hibába esni, hogy irreális elvárásokat támasztunk magunk elé, és csak kudarccal szembesülünk.
Látogassunk szakmai előadásokat, továbbképzéseket, olvassunk érdekes és hasznos könyveket, cikkeket, próbáljunk ki új módszereket! Nagy lendületet és sikerélményt adhat egy új feladat megoldása, munkánk színesebbé tétele.
Tanuljunk valami újat, valamit, ami hobbivá válhat, amire régóta vágyunk. Kézművességet, festést, virágkötést, bármit, ami kreatív, lelkesítő.
Rövidtávon megoldás lehet a munkahely váltás, azonban hosszútávon a pszichés ellenállóképesség fejlesztése segít.
A lelki rugalmasságunk megerősítéséhez járulhat hozzá, ha elmegyünk terápiára, ahol segítenek visszatalálni az eredeti értékeinkhez a szakmánkkal és a hivatásunkkal kapcsolatban.
Hiszem, hogy minél nagyobb figyelmet kap a téma, annál nagyobb eséllyel jut el az érintettekhez a probléma felismerésének lehetősége. Talán felsejlik valami a távolban, elindulhat a belátás, hogy segítségre van szükség. Segíteni annak lehet, aki kéri, aki maga is akarja a változást. Jómagam is sokat alkalmaztam a fent felsoroltakból, kiemelten hatásos a terápia volt. Nekem a teljes pályamódosítás segített kilábalnom a kiégésből, végre megtaláltam a küldetésem.
